Tárgyalkotók

Nyakas Miklósné 1914-ben Debrecenben született, itt is hunyt el 1984-ben. Tanítónői pályára készült, elvégezte a Nyíregyházi Tanítóképzőt, a szövés alapjait itt sajátította el. Felhagyva a tanítónői pályát, a szövés kezdte érdekelni. Az 1950-es években gyűjtőmunkába kezdett, felkutatta a Hajdú-Bihar megyei vászonszőttes hagyományokat. Ezek ismeretében, a jellemző régi stílusokat tudatosan újra fogalmazta, terveivel segítette 1951-től a Háziipari Szövetkezet munkáját. Egyedi kivitelezésű szőttesei mellett a Háziipari Szövetkezet általa vezetett szövő részlege, melynek művészeti vezetője és tervezője volt az egyedi alkotások mellett már sorozatgyártásra is képes volt. Biztos kézzel alkalmazta a szőtt tárgy funkciónak megfelelő motívumokat . A drapp és a szürke szint a nyerssel egyebe komponálva egészen sajátos, modern színvilágot teremtett. Rendszeresen visszatérő motívumok a rozmaring ág, a szegfű, a csillag és a madárfigurák (elsősorban a páva) elevenednek meg a kenderből, lenből, gyapjúból szőtt alkotásain. 1960-ban megkapta a népi iparművész címet.Nyakas Miklósné 1914-ben Debrecenben született, itt is hunyt el 1984-ben. Tanítónői pályára készült, elvégezte a Nyíregyházi Tanítóképzőt, a szövés alapjait itt sajátította el. Felhagyva a tanítónői pályát, a szövés kezdte érdekelni. Az 1950-es években gyűjtőmunkába kezdett, felkutatta a Hajdú-Bihar megyei vászonszőttes hagyományokat. Ezek ismeretében, a jellemző régi stílusokat tudatosan újra fogalmazta, terveivel segítette 1951-től a Háziipari Szövetkezet munkáját. Egyedi kivitelezésű szőttesei mellett a Háziipari Szövetkezet általa vezetett szövő részlege, melynek művészeti vezetője és tervezője volt az egyedi alkotások mellett már sorozatgyártásra is képes volt. Biztos kézzel alkalmazta a szőtt tárgy funkciónak megfelelő motívumokat . A drapp és a szürke szint a nyerssel egyebe komponálva egészen sajátos, modern színvilágot teremtett. Rendszeresen visszatérő motívumok a rozmaring ág, a szegfű, a csillag és a madárfigurák (elsősorban a páva) elevenednek meg a kenderből, lenből, gyapjúból szőtt alkotásain. 1960-ban megkapta a népi iparművész címet.
1965-ben kapta meg a Népművészet Mestere elismerést, gyűjtőmunkájáért, és a Hajdú-bihari szőttes hagyományok újrafogalmazásáért.