A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Település:   
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj:
Születési év: 1923
Halálozási év: 2017

Leírás

Petrics Istvánné Csobán Anna a Romániában, moldvai Bákó megyében, Gajcsána faluban született 1923. szeptember 15-én. 1945-ben sok más moldvai családdal együtt áttelepült Magyarországra.

Albert István, az Egyházaskozári Csángó Hagyományőrző együttes vezetője írt róla életrajzi összefoglalót.
„Népművészeink közül különösen kedvelt volt Petrics Istvánné, akinek egyéni élete is példázza a moldvai magyarok örökös küzdelmét fennmaradásukért, nyelvük, vallásuk megőrzéséért. Anna néni Gaicsánában született, a Szeret folyó keleti oldalán, Bákó városától 35–40 km-re délkeletre. Édesapja Csobán György – a felejthetetlen furulyás népművész – gazdálkodó volt, édesanyja Kozsokár Katalin fiatalon ment férjhez, s nyolc gyermeknek adott életet. A legnagyobbik gyermek (Anna) sokszor helyettesítette az édesanyját, aki a mezőn dolgozott. Mivel a faluban magyar nyelvű iskola nem volt, így Anna is a román nyelvű iskolába járt 5 évig, mégis alig-alig tudott románul. A sok gyermek és a szegénység miatt a kis Annát szolgálni vitték a szülőfalujától 100 km-re lévő Foksán városában román gazdához. Anna néni erre így emlékszik vissza: „Éngemet, mikor édesapám elvitt Romániába szógálni 11 éves koromba, oda vitt... soha nem felejtem el, május 10-e vót. Tartottak majálist az erdőbe... Olyan szép ingem vót, én varrtam még nyócesztendős koromban, s szép katrincám, anyám szőtt mindegyikünknek lejánkáknak, s hosszu hajam vót, béfonva csak egy gecám vót. Mikor bévitt édesapám oda, édesapám hazament, s engemet ott hagyott, levetkeztettek s esszefüztek egy rongyot, azt lehet mondani, s gumit tettek belé, s a fejemre is azt tették, gumisat, valamit s elvették a katrincámat, az ingemet, a hajamat megfogták, úgy még ki se bontották, úgy vágták le...” Két esztendő után került haza, ahol újra magyarul beszélhetett, hallgathatta édesapja furulyáját, édesanyja énekeit. Örömmel vett részt a jeles napokon, ünnepeken, megtartotta a moldvai szokásokat. Magyarországra való áttelepülése után, különösen a 80-as években gyakran megfordult a moldvai rokonainál, ahol sok magnetofon felvételt készített (élettörténetek, énekek, tánczenék), melyeket hazahozott és a néprajzos szakembereknek átadott, mivel a román diktatúra idején Moldvában hivatalosan nem lehetett gyűjteni.”

Édesapja, a szintén Egyházaskozáron élő Csobán György 1975-ben kapta meg a Népművészet Mestere díjat furulyás tudásáért.

Petrics Istvánné Csobán Anna nemcsak gyűjtötte csángó honfitársai népdalait, hanem maga is gyönyörűen énekelt. Az Egyházaskozári Csángó Hagyományőrző Együttesben alapító tag volt, évtizeden át aktív szereplője az előadásoknak, részt vett magyarországi és külföldi előadó utakon.

A Népművészet Mestere díjat 1992-ben kapta meg.

Források

Albert István: Az Egyházaskozári Csángó Hagyományőrző Együttes története. Egyházaskozár, 2001.
http://www.muharay.hu/img/file/egyhazaskozar.pdf

Gyertyaláng, Petrics Istvánné Csobán Anna oldala
https://gyertyalang.hu/szemely/117441


Felvételek:

Sebő Ferenc: Moldvai csángók Magyarországon. Budapest, Hungaroton 1987. SLPX 18096 (A4)
https://hungarotonmusic.com/classical/moldvai-csangok-magyarorszagon-p6299.html

A Folklór Adatbázisban
http://folkloredb.hu/fdb/index.php?page=search_sw