Énekesek

Végh Menyhértné Borotvai Klára (Terpes, 1926. augusztus 7. – Gyöngyös, 1998. december 26.) hatgyermekes család legkisebbjeként született. Apja summás volt, édesanyja a háztartást vezette, emellett font. Ő maga fiatal lányként, tizenkét évesen Heveshatvanban vállalt summásmunkát, később Szerencsen, majd távolabbi vidékeken is járt. Fiatalasszonyként Kisfüzesre (Heves megye) került, férje családjába, ahonnan 1955-ben költöztek haza Terpesre. Két fia született. Terpesen eleinte a termelőszövetkezetben vállalt munkát, majd kiváltotta az iparengedélyt és hímzésből, varrásból egészítette ki a család jövedelmét. Találkozása a dalokkal emlékezetes és meghatározó: lánygyermekként padlásukon talált rá idősebb bátyja citerájára és iskolai füzetére. Ebből tanulgatta – bérmakeresztapja segítségével – a népdalokat, szokásdallamokat. Felnőtt asszonyként a napi munka végeztével maga is lejegyezgette énekes emlékeit, a lánykorában tanult summásdalokat. A településen alakuló népdalkörben és a hagyományőrző csoportban még könnyebben és szívesen idézte fel a rég énekelt dallamokat. Felelevenítette a helyi betlehemezés szokását, újratanította a búcsújárás dallamait, melyekről rádió-, illetve televízió-felvétel is készült. Gyűjtött nála Borsai Ilona, Falvai Károly, Vass Lajos.Végh Menyhértné Borotvai Klára (Terpes, 1926. augusztus 7. – Gyöngyös, 1998. december 26.) hatgyermekes család legkisebbjeként született. Apja summás volt, édesanyja a háztartást vezette, emellett font. Ő maga fiatal lányként, tizenkét évesen Heveshatvanban vállalt summásmunkát, később Szerencsen, majd távolabbi vidékeken is járt. Fiatalasszonyként Kisfüzesre (Heves megye) került, férje családjába, ahonnan 1955-ben költöztek haza Terpesre. Két fia született. Terpesen eleinte a termelőszövetkezetben vállalt munkát, majd kiváltotta az iparengedélyt és hímzésből, varrásból egészítette ki a család jövedelmét. Találkozása a dalokkal emlékezetes és meghatározó: lánygyermekként padlásukon talált rá idősebb bátyja citerájára és iskolai füzetére. Ebből tanulgatta – bérmakeresztapja segítségével – a népdalokat, szokásdallamokat. Felnőtt asszonyként a napi munka végeztével maga is lejegyezgette énekes emlékeit, a lánykorában tanult summásdalokat. A településen alakuló népdalkörben és a hagyományőrző csoportban még könnyebben és szívesen idézte fel a rég énekelt dallamokat. Felelevenítette a helyi betlehemezés szokását, újratanította a búcsújárás dallamait, melyekről rádió-, illetve televízió-felvétel is készült. Gyűjtött nála Borsai Ilona, Falvai Károly, Vass Lajos.
Véghné Borotvai Klára énektudásáért 1988-ban nyerte el a Népművészet Mester kitüntető címet.