Énekesek

Oláh Istvánné Berekai Éva (Decs, 1892. június 22. – Decs, 1983. október 15.) tősgyökeres decsi református családban született, itt ment férjhez. Szülei és férje, Oláh István is földművelő parasztemberek voltak. Nagy gazdaságot vittek, szállásuk (tanyájuk) és fűrésztelepük volt, Oláh István halászattal is foglalkozott. Ő maga, a háztartás körüli teendők mellett a többi asszonyhoz hasonlóan kézimunkával járult hozzá a család megélhetéséhez. Az asszonyok jellemzően szőttek, fontak, Éva néni azonban elsősorban gyöngyöt fűzött. Egy lánya született, Oláh Éva. Férje korán meghalt. Ezután a megélhetés biztosítása vált fő feladatává, ebben az időszakban adta el híresen szép decsi viseleteit. Az éneklés mellett természetes módon része volt életének a tánc is. Előbbit leginkább Olsvai Imre, a szekszárdi Fertőszögi Erzsébet, Tarnai Kiss László, utóbbit Felföldi László gyűjtötte és rögzítette, mellettük számos amatőr művészetkedvelő megfordult és tanult a házában. A gyöngyfűzés hosszú órái kiváló alkalmat adtak az éneklésre, sokszor énekelt „tanítványainak”, akik hol a községből, hol az ország más pontjáról érkeztek. Idős korára a szomszédok gondozták, segítették. Végrendeletében meghagyta, hogy összes gyöngyét, szemüvegét, bibliáját és énekeskönyvét temessék el vele együtt. Hajdani háza falán, az Öreg utca 13. alatt márványtábla őrzi emlékét.Oláh Istvánné Berekai Éva (Decs, 1892. június 22. – Decs, 1983. október 15.) tősgyökeres decsi református családban született, itt ment férjhez. Szülei és férje, Oláh István is földművelő parasztemberek voltak. Nagy gazdaságot vittek, szállásuk (tanyájuk) és fűrésztelepük volt, Oláh István halászattal is foglalkozott. Ő maga, a háztartás körüli teendők mellett a többi asszonyhoz hasonlóan kézimunkával járult hozzá a család megélhetéséhez. Az asszonyok jellemzően szőttek, fontak, Éva néni azonban elsősorban gyöngyöt fűzött. Egy lánya született, Oláh Éva. Férje korán meghalt. Ezután a megélhetés biztosítása vált fő feladatává, ebben az időszakban adta el híresen szép decsi viseleteit. Az éneklés mellett természetes módon része volt életének a tánc is. Előbbit leginkább Olsvai Imre, a szekszárdi Fertőszögi Erzsébet, Tarnai Kiss László, utóbbit Felföldi László gyűjtötte és rögzítette, mellettük számos amatőr művészetkedvelő megfordult és tanult a házában. A gyöngyfűzés hosszú órái kiváló alkalmat adtak az éneklésre, sokszor énekelt „tanítványainak”, akik hol a községből, hol az ország más pontjáról érkeztek. Idős korára a szomszédok gondozták, segítették. Végrendeletében meghagyta, hogy összes gyöngyét, szemüvegét, bibliáját és énekeskönyvét temessék el vele együtt. Hajdani háza falán, az Öreg utca 13. alatt márványtábla őrzi emlékét.
Oláh Istvánné Berekai Éva énektudásáért 1969-ben nyerte el a Népművészet Mestere címet.