Díjazottak neve

Leírás

Kovács Alajos 1954-ben a Fertő-parti Hegykőn született, háromgenerációs ács család gyermekeként. Az általános iskolát itt végezte el, majd Győrben a Hild József Építőipari Szakközépiskolát, ahol megkapta építésztechnikusi oklevelét. Az Országos Műemlékfelügyelőségnél, majd annak kőszobrász-restaurátor részlegénél dolgozott tervezői, szerkesztői munkakörben 1979-ig. Ezt követően felkérték a Fertőszéplaki Falumúzeum vezetőjének, ahol 1989-ig dolgozott. A mai napig szellemi szabadfoglalkozású népi iparművész.

Gyermekkorának szabadidejét a gyalupad mellett töltötte, figyelve ács édesapja ténykedését az ácsmesterségtől a bútor- és szekérkészítésig. Ekkor készítette első famunkáit: gyerekjátékokat, állatalakokat, pásztorfaragásokat.

1976-ban alkotta első ácsolt ládáját kézi hasítással, vonókésezéssel. Ezzel egyidőben készített már csont- és szarutárgyakat, majd hangszereket (ütőgardon, duda), vájt edényeket, bödönhajókat, „rönkbútorokat”, fa játszótereket.

Az 1970-es években, a „nomád nemzedék” tagjaként fontosnak tartja az egyén kulturális elmélyülése mellett a közösségi együttléttel megvalósuló oktatást, a hagyományőrző foglalkozásokat és táboroztatást, ahol a tárgyalkotásokon keresztüli önkifejezés elősegítése, az anyagismeret, a népszokások és hiedelemvilágunk tanítása mindig is fő feladat kell legyen. Az 1970-es évek végén tokaji és velemi alkotótáborokban Makovecz Imrétől, Péterfy Lászlótól és Samu Gézától sokat kapott. 1987-ben a Felvidéken 4 napos gyűjtőúton vett részt Papp Gizellával és Makoldi Sándorral, akikkel mintegy 120 ácsolt ládát fotóztak és dokumentáltak.

A láda, ez a nagy múltú bútordarab – melyet „szuszék”-nak, „szökröny”-nek is neveznek – alkotó munkássága előterébe került. Törekedett e sajátos átörökítő szimbólumot élővé tenni úgy, hogy az a menyasszony ruhaneműin kívül a fiatal házasok közös tárgyi emlékeinek, személyes tárgyainak őrzését is szolgálja. Ezekkel a tárgyalkotásokkal népi kultúránk elfeledett színfoltját szeretné a mai fiatalok élete részévé tenni, ami elkíséri és összeköti őket. Vallja, hogy a mai kor eszközhasználatával újraéljük a népművészeti és kézműves tárgyalkotások hagyományait, szellemi értékeit és technikai tapasztalatait. Feldolgozta és a mai napig készíti a Kárpát-medencében fellelhető összes ládatípust az archaikus formájú, gömöri, baranyai, erdélyi szuszékokat, az asztalos szerkezetű komáromi, és festett ládákat. Hivatása megújulásaként a hagyományos ládák skáláját teljesen új, modern formájú és hangvételű ládákkal egészítette ki.

Széles látókörű mesterember, aki a pásztorfaragásoktól a hétköznapi használati tárgyakon a bútorkészítésen, szakrális templombelsőkön, restaurálásokon túl a népi építészet valamennyi fát érintő elemével, különösen a homlokzatokkal és kapukkal is foglalkozik.

Hivatásának és egyben kötelességének tartja, hogy mindazt az értéket, amit őseink a Kárpát-medencében, és szűkebb szülőhazájában a Fertő térségében ránk hagytak, örökségéhez hűen ápolja és átadja az ifjabb generációnak. Alkotómunkájában a használhatóság, az anyagszerűség és a jelrendszer hármasa egyaránt megjelenik, alkalmazkodva a XXI. század igényeihez. Az újrafogalmazás ars poétikája szerint kulcsa a hagyományok élő továbbörökítésének. Meggyőződése, hogy a hagyományokon alapuló szimbólumvilág mondanivalója, amit a régmúlt tárgyai „ruhaként” hordtak, minden embert megszólít.

A 2000-es évektől szakmai fórumok vezetőjeként is aktívan részt vesz a hagyományőrző tevékenységekben. Rendszeresen meghívást kap pályázatok és kiállítás anyagok zsűrizésére. 2004-ben a Fertő-táj Világörökség Magyar Tanácsa Egyesület „honorarius curator”-nak választották. 2006-2016 között részt vett a hegykői Világörökségi Napok szervezésében, lebonyolításában. 2002 óta napjainkig a Fertő-Hanság Kulturális Életéért és Kézműves Hagyományiért Alapítvány kuratóriumi elnökeként hagyományőrző kézműves táborokat szervez és vezet a horvát nemzetiségű fertőhomoki Tájház területén, ahol nyaranta 5 napon keresztül naponta mintegy 200 fő vesz részt.

A Népművészet Mestere kitüntetést 2020-ban kapta meg.

Kiállításai:

1978    Sopron: Liszt Ferenc Művelődési Ház

1987    Szombathely: „Életfa”-kiállítás

1992    Győr: „Kisalföld élő népművészete”

2016    Bük: Velemi Stúdió jubileumi kiállítása

2017    Fertőhomok: Fertőhomoki Tájház

További elismerései:

1981    A Népművészet Ifjú Mestere

1990    Népi Iparművész