Díjazottak neve

Id. Csiszár József 1909-ben született Tatán, egy olyan városban, amelynek fazekashagyományai több évszázadra nyúltak vissza. Családja generációkon át foglalkozott agyagművességgel, így ő már gyermekkorától a korong és az íróka világában nőtt fel. Édesapja 1903-ban alapította meg a Csiszár-műhelyt, amely a 20. század elejére a tatai fazekasság egyik utolsó aktív központjává vált. A mesterséget otthon, apja mellett tanulta, majd fiatal felnőttként maga is átvette a műhely vezetését. Munkájában hűségesen őrizte a tatai fazekasság hagyományos stílusát: a fehér mázas, kék-zöld írókázásos díszítést, a jellegzetes virág- és indamotívumokat, valamint a formai egyszerűséget. Ezek a motívumok a tatai fazekasság sajátos „72 motívumos” díszítőrendszeréhez tartoztak, amelyet ő a 20. század közepén is következetesen továbbvitt. Az 1950-es évekre a hagyományos fazekasság Tatán csaknem megszűnt, és 1955-re id. Csiszár József maradt az utolsó mester, aki még a klasszikus tatai ornamentikával dolgozott. Tárgyai között megtalálhatók voltak a mindennapi használatra szánt köcsögök, tálak, butellák és tányérok, de a korszak ízléséhez igazodva díszvázákat, modern formájú edényeket is készített. Munkásságát a szakma és a közönség egyaránt elismerte. Számos kézműves és népművészeti kiállításon szerepelt, munkái több gyűjteménybe is bekerültek, köztük a Tatai Múzeumba és a Néprajzi Múzeumba. A hagyományos tatai fazekasság fennmaradása nagyban köszönhető neki, hiszen tanítványokat is nevelt, és tapasztalatait igyekezett átadni a következő nemzedéknek. 1978-ban hunyt el Tatán.

A népművészet mestere díjat 1978-ban kapta meg.