A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Település:   
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj:
Születési év: 1955

Leírás

A szekszárdi születésű mester nem készült erre a pályára. Érettségi után agrártudományi egyetem volt a cél, de a terv nem valósult meg. Így a több mint 80 éves családi hagyomány folytatása mellett döntött. Előbb szíjgyártó szakmunkás bizonyítványt szerzett, majd 1979-ben letette a mestervizsgát. A szakma alapjait, szeretetét nagybátyjától, Csankó Zoltán szíjgyártó mestertől tanulta, “aki a munkában nem ismert irgalmat”. Megszerzett tudását Ambach Antal – szintén szekszárdi – mester segítségével fejlesztette tovább, akitől az aprólékos, a részletekig terjedő igényességet vette át. Ma is őt tartja az ország egyik legjobb szakemberének. Feleségével együtt a bőrdíszműves szakmák valamennyi ágában otthon vannak, országos hírnevet, külföldi meghívást, legtöbb díjat és elismerést mégis “míves” lószerszámaival szerzett magának. Ezek készítése okozza a legnagyobb örömöt is számára. A kantár, a hátszíj, a nyakszíj, a húzó, a kápa, az istráng, a gyeplő, a farmatring külön-külön is egy-egy remekmű. Csakis a marhabőrből készülhet, kézi varrással. Legkevesebb két hónapos, de előfordul, hogy féléves munkát is megkíván egy-egy parádés, rézveretes és sallangos lószerszám kivitelezése. A kifogástalan műben – nyugodtan nevezhetjük műalkotásnak – minden munkafolyamat fontos: az alapanyag kiválasztása, a minta megrajzolása, tökéletes szabása, vágása, az öltések milliméternyi pontossága, a bőr gyalulása, festése, szélezése, a sallangok fonása, s nem utolsósorban a szépérzék és a türelem. (Egyik méltatója a “póktürelmű” jelzővel illette.) Mind-mind része a végeredménynek, amelyben a gyakorlati használhatóság és az esztétikai érték ötvöződik. “Sem a munkán, sem az anyagon nem lehet spórolni” – vallja. Kettes vagy négyes fogathajtó Európa- és világbajnokoknak (Bárdos György, Juhász László, Bozsik József, Johann Böhler-Németország) készítette lószerszámait. Igen büszke rá, hogy még egyetlen versenyen sem szakadtak el, és a lovakat sem törték fel. Az egyéni elképzelések megvalósításához beszélgetések sora, vagy egy rajz, fotó szükségeltetik. Így pl. Rudolf trónörökös lovain pompáztak a 19. század hetvenes éveiben azok a lószerszámok, amelyeknek pontos másolatát –egy rajz alapján – Bárdos György rendelte meg 1984-ben. 1984-től rendszeresen zsűrizteti munkáit. Jelenleg két alkalmazottja van, akik már nála tanulták a mesterséget. Egyéni exportjoggal rendelkezik. Tagja az Országos Kisiparos Kézműves Tanácsnak. 1996-ban Salzburgban képviselte a magyar kézműveseket.

A Népművészeti Mestere díjat 2015-ben kapta meg.