Díjazottak neve

A bukovinai Istensegítsen született és a II. világháború végén került Csátaljára. Az erdélyi szálánvarrott hímzést 7-10 éves korában édesanyjától és nagymamájától tanulta. Gyermekeinek tanítónője figyelt fel a különleges öltéstechnikával készült gyönyörű hímzéseire.

1963-ban megalakították a ma is működő Székely Díszművészeti Szakkört. Munkáinak száma több mint 300 db. A csátaljai templom belsejének díszítésére 14 db míves egyházi textíliát készített ajándékba. Az 1975-ben alakult Székely Népdalkörnek is alapító tagja és a tagoknak (11 fő) székely szedettes inget készített. Egész életében gyűjtötte a székely gyökerekhez vezető emlékeket, hagyományokat. A gyűjtésből a Községi Könyvtár épületében székely szobát rendeztek be, amely nyitva áll az érdeklődők előtt.

Nyugdíjba vonulása óta csak a hagyományápolásnak, a székely díszítőművészetnek és népdaléneklésnek él. 25 évvel ezelőtt az ő családi házában, közreműködésével elevenítették fel először a bukovinai székely istensegítsi betlehemes játékot.

Munkásságára az erdélyi szálánvarrott kézimunkák készítése a fő jellemző. Tervezi, bővíti, öltögeti a különböző mintákat. Készít lepedőaljakat, párnákat, falvédőt, asztalterítőket, székely női szedett ingeket, stb.

Tamás Menyhértné Lavrik Márta megszámlálhatatlan kiállításon vett részt munkáival, díjak, elismerő oklevelek sorozata tanúskodik a szorgalmáról. Zsűrizett kézimunkáinak száma meghaladja az ötvenet és ez is alátámasztja a hímző családban kapott tehetségét. 

A hímzés úgy tűnik mára már csak az idősek tudománya, és nem lehet tömeggyártásban termelni. Márta néni szívesen tanítja az érdeklődő fiatalokat, hogy fedezzék fel a kézimunka örömét és a szép tárgy elkészültének sikerélményét. A hímzés és a székely hagyományok iránti elhivatottsága, továbbá alkotásainak magas színvonala feltétlen megbecsülésre és elismerésre méltó.

A Népművészet Mestere díjat 2005-ben kapta meg.