Díjazottak neve

Művészetkedvelő családban nőtt fel Budapesten, festőművész bátyja Bernáth Aurél tanítvány volt. 1957-ben érettségizett, miután nem vették fel az Iparművészeti Főiskolára (1957), kitanulta a fogtechnikus szakmát (1959). Miután lehetősége nyílott megismerkedni a textil festéssel, ezzel kezdett foglalkozni. Keramikusi pályája akkor indult el, amikor megismerkedett Domanovszky György néprajzkutatóval és Gorka Géza Kossuth díjas keramikusművésszel. Ez az ismeretség oda vezetett, hogy Gorka Géza tanítványává fogadta (1961), melyet lányán, Gorka Lívián kívül csak Szabó Kinga mondhat el magáról. Ezzel indult el gazdag és kiemelkedő keramikusi pályája: dolgozott  az Iparművészeti Vállalat kerámia üzemében, a Mezőtúri Fazekasok Népművészeti és Háziipari Szövetkezetének tervezője és művészeti vezetőjeként, felvették a Képzőművészeti Alapba (1965),Szekszárd – Csatár kerámia üzemében művészeti vezető és tervező, tagja lett a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Zsolnay gyárban 1992-től, több mint tíz évig dolgozott. Alkotásai a miniszterelnöki rezidenciától kezdve, a Parlamenten át a szentendrei Szamos Marcipán Múzeumig számos jelentős helyen megtalálhatóak. A magyar fazekas hagyományokra alapozva alakította ki a stílusát. Egyik kedvenc motívuma a madár, mely szökőkúton, a Szentendrén látható pannón és a legkülönbözőbb tárgyakon, étkészleteken egyaránt megtalálható. Kizárólag korongon készült tárgyakat csinál, engobe és sgraffito díszítéssel, transzparens ólommázakkal. Színvilága, motívumai a magyar hagyományokat, de a török és az indiai színvilágot és motívumokat egyaránt tükrözik. Munkáit átjárja a líra, a szépség iránti rajongás.
Alkotásai számtalan hazai és nemzetközi (New York-tól Helsinkiig - Japánig) kiállításon, pályázaton (több alkalommal az Országos Gerencsér Sebestyén-,  Zsolnay pályázat) szerepeltek, nagy elismeréssel, számtalan díjjal jutalmazva.
A Népművészet Mestere díjat 1995-ben kapta meg.

Egyéb elismerései:
Népi iparművész 1963