Leírás
A Veszprém megyei Szentgálon született 1913-ban, élete végéig itt élt. Felmenői pásztorok voltak, ő maga is pásztorkodott, kanászbojtár, majd csordás lett. Faragni is ebben a világban tanult meg, idősebb pásztoroktól. Munkásságának alapja is a pásztorélet hagyományai, használati eszközei, a Bakony természeti szépségei, az esténként elhangzó balladák, népmesék határozták meg. A hagyományos pásztor eszközök – kampósbot, tükrös, ostor, csanak – mellett faragott tálast, csutorát, pipát, pipatartót, különböző dobozokat. A szaru és csont faragást is elsajátította, díszítményei a Bakony állatvilágát és növényeit stilizálták. Gazdag alkotó fantáziával, kiemelkedő komponáló készségével a dunántúli pásztorfaragás magas színvonalú továbbfejlesztői közé tartozott. Munkásságára jellemző a domborítás, karcolás, spanyolozás. Tárgyain a díszítményeket először bejelölte, majd finomította, kidolgozta.
A Népművészet Mestere díjat 1962-ben kapta meg.
