Díjazottak neve

A hadikfalvi születésű Illés Imréné Erdős Ágota az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör tagja, szólistája – valójában az együttes repertoárjának egyik legfontosabb forrása, adatközlője.

„Szüleim fődművesek vótak. […] Kilencen vótunk testvérek. Már hat éves koromban libapásztor lettem. Száz darab libára meg egyik kishúgomra ügyeltem.” Ettől fogva a család kenyérkereső tagja, akit a nyári időszakban még messzi vidékre, Moldvába is elvittek mezőgazdasági munkára. Hétévesen ő gondozta öreg dédapját, aki valaha jó dalos ember volt. Ágota néni dalkincsének magját a tőle tanult dalok jelentik. „Az ágya sarkán tanultam meg minden madarkás éneket. Bizan Isten! Ezekre még ma es emlékszem.” A dalok szeretete a szülőkre is jellemző volt, s a szép hangú leányka is minden alkalmat megragadott az éneklésre: „Móduvában én nagyon sok szép éneket tanultam. Vótak ott üdősebb asszonyok, leányok es […] én es sok szép éneket megtanítottam nekik.”

Iskolába úgy járt: „egyet belől, s kettőt kűjel! Nem vótam valami jó iskalás, elég hamis lejánka vótam.” A család sem bánta, hogy inkább a munkában vett részt otthon. Ám azért mégis megtanult írni-olvasni románul is, magyarul is, öt osztályról szerzett bizonyítványt.

Tizenhárom éves korában, 1941 januárjában hagyta el Hadikfalvát, szüleivel és négy testvérével. Hónapokat töltöttek átmeneti szállásokon az ország különböző városaiban, míg végül májusban Bácskában telepítették le őket: „Szőregre vittek, Újvidéktől 18 kilométerre. Azt a falut elnevezték azután Hadiknépének.” Bácskai lakóhelyüket 1944 őszén hagyták el, s újbóli több hónapi keserves hányattatás után a Tolna megyei Tevelen telepedett le a család.

1948-ban férjhez adták. „Én nem sokat ültem az első emberemvel. Elváltam, s hozzámentem ahoz, akit szerettem. Harminckilenc évet letöltöttünk az uramval. Szegényen, keservesen, de azért boldogan.” Egy leányuk s egy fiuk született. 1959-től kezdve a felsőnánai termelőszövetkezetben, majd a Szekszárdi Borkombinátban dolgozott. 1980-ban fiával Érdre települt át, s a budafoki Törley Pezsgőgyárban vállalt munkát, 1991-ig. „Mikor Érdre költöztünk, erőst nehezen szoktam meg a helyet. […] Vót úgy, hogy elkezdtem sírni, s a sírásból ének lett, s máskor az énekből sírás. Mikor énekelek, elfelejtem minden bánatomot.”

Ágota néni az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör működésében meghatározó szerepet vállalt: az együttes repertoárjának alapjául – Kodály Zoltán 1914-beli bukovinai gyűjtése mellett – máig az ő dalai szolgálnak. 2009-ben így jellemezte őt Kóka Rozália: „Erős, tiszta, szárnyaló hangja van ma is. […] Mindig szívesen tanítja a fiatalokat. Ha az egészsége engedi, még most is elmegy a népzenei táborokba. Jelenleg éppen az ötödik egyetemista írja »belőle« a szakdolgozatát. […] bár hét évtizede eljött Bukovinából, élete zömét nem székelyek között élte le, mégis a bukovinai székely dialektusa szinte érintetlenül megmaradt.”

A Népművészet Mestere kitüntetést 1995-ben kapta meg.