Díjazottak neve
Dobra Lajosné
Veres Mária
-
Település:
Békéscsaba
- Megye: Békés
- Ország: Magyarország
- Díjazási év: 1966
- Műfajcsoport: Énekesek
- Műfaj: énekes
- Születési év: 1902
- Halálozási év: 1967
Leírás
Dobra Lajosné Veres Mária (Nagyszalonta, 1902 március 7. – Békéscsaba, 1967 május 27.) cselédszülők gyermeke volt. Sokan voltak testvérek.
„Iskolába nem jártam. Nagyon bántott, ha hallottam egy szép új népdalt, nem tudtam leírni. Aztán úgy, iskola nélkül megtanultam a betűvetést, hogy leírhassam azokat a népdalokat, amelyek kedvesek. Mondták nekem sokszor, ahogy cseperedtem, hogy nem itt van nekem a helyem. Szombat esténként, amikor a lóréval mentünk a kis fizetésért, csöndben hallgatták a többiek a sötétben, ahogy oda is, meg vissza is énekeltem. Volt egy öreg cseléd, aki mindig bólintott egy-egy dal után, és azt mondta: Olyan vagy te, mint egy kis gerle. Attól kezdve így híttak: »Gerle«.”
A „vándorszínészek” is hívták maguk közé, de a család nem engedte el: ő volt otthon a nagy leány.
„Iskolába nem jártam. Nagyon bántott, ha hallottam egy szép új népdalt, nem tudtam leírni. Aztán úgy, iskola nélkül megtanultam a betűvetést, hogy leírhassam azokat a népdalokat, amelyek kedvesek. Mondták nekem sokszor, ahogy cseperedtem, hogy nem itt van nekem a helyem. Szombat esténként, amikor a lóréval mentünk a kis fizetésért, csöndben hallgatták a többiek a sötétben, ahogy oda is, meg vissza is énekeltem. Volt egy öreg cseléd, aki mindig bólintott egy-egy dal után, és azt mondta: Olyan vagy te, mint egy kis gerle. Attól kezdve így híttak: »Gerle«.”
A „vándorszínészek” is hívták maguk közé, de a család nem engedte el: ő volt otthon a nagy leány.
A cselédsors sok helyre vetette a családot. Veres Mária 1921-ben ment férjhez, Kötegyánban. Hat gyermekük is majd’ mind más-más helyen született. 1934-től Gyulaváriban éltek, de saját házuk jó ideig nem volt. Dobráné a paraszti és cselédmunka csaknem minden fajtájából kivette részét.
„Arra gondoltam, majd ha járnak az én gyerekeim iskolába, velök együtt én is tanulni fogok. Ez meg is történt.”
Később azután férjével és másokkal együtt a falu kulturális életének lelke lett: műsorszámok betanítója, rendezvények fő szervezője. Barátnőjével, Adamcsik Józsefné Megyesi Erzsébettel – aki szintén a Népművészet Mestere – együtt az istentiszteletek és a világi közösségi ünnepek elismert előénekesei, hangulatmesterei.
Az 1960-as években Bartók Péter és Paulovics Géza gyulavári gyűjtéseinek egyik legfőbb adatközlője; rádiófelvételek is készültek vele. „Éjszakákat nem aludtam, hogy minél több népdal eszembe jusson; és most már ott tartok, hogy 600-nak a szövegét leírtam, s bármelyiket, bármikor el is éneklem. Egyszer felkeresett Bartók Béla fia, Bartók Péter, akinek 80 népdalt énekeltem a magnetofonszalagjára és ő azokat kivitte Amerikába.”
Az 1960-as években Bartók Péter és Paulovics Géza gyulavári gyűjtéseinek egyik legfőbb adatközlője; rádiófelvételek is készültek vele. „Éjszakákat nem aludtam, hogy minél több népdal eszembe jusson; és most már ott tartok, hogy 600-nak a szövegét leírtam, s bármelyiket, bármikor el is éneklem. Egyszer felkeresett Bartók Béla fia, Bartók Péter, akinek 80 népdalt énekeltem a magnetofonszalagjára és ő azokat kivitte Amerikába.”
Szívügye volt, hogy az eleitől örökölt dalokat tovább örökíthesse. „Kis Gerle voltam — öreg Gerle leszek, de nagyon szeretném, ha látnám, hogy helyettem lenne újra egy »kis Gerle«, aki énekel a hosszú téli estéken a falusi kultúrházakban a szép színpadon. Nem pedig a lóvén, mint én.”
A Népművészet Mestere kitüntetést 1966-ban kapta meg.
Források
Irodalom:
Beck Zoltán: „Dobra Lajosné balladái. Dobra Lajosné, a »Népművészet Mestere«”. Új Aurora1981/3: 146–166.
Ternyák Ferenc: „A Népművészet Mestere”. Békés Megyei Népújság21/205 (1966 augusztus 31.): [4].
Beck Zoltán: „A dohánypajtától az Országházig”. Békés Megyei Népújság32/216 (1977 szeptember 14.): 6.
Hangfelvételek: