A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Település:   
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj:
Születési év: 1934
Halálozási év: 2018

Leírás

Bozó Györgyné Benke Terézia (Terka) 1934-ben Pest megyében, a déli palócsághoz tartozó galgamenti Turán született. Gyermekkorától kezdve hímezett. Nagynénje, Tóth G. Mihályné (Ilon néni) tervező és hímző asszony, a Népművészet Mestere (1956) figyelt fel tehetségére, tőle tanulta meg az előnyomás tudományát, a hímzés technikai és művészi követelményeit, ezért Bozó Györgyné „Terka” őt tekintette mesterének. Ilon néni maga készítette a kékfestőktől ellesett nyomódúcok mintájára saját tervezésű mintanyomófáit, az úgynevezett trukkolófát, 40 év alatt közel 500 darabot. Mester és tanítványa fejből, leírt mintakönyv nélkül tervezték meg a terítők, abroszok, kis- és nagykendők, fejkendők, vállkendők motívumait. Az évek során kiteljesítették a korábbi turai hímzéskultúrát. A szigorú közösségi ízlésnek ők voltak a legfőbb őrei, de a helyi motívumok teljeskörű ismerete mellett a vásárokon, közös zarándoklatokon, lakodalmakban ellesték a szomszédos palóc falvak újításait és maguk is alkalmazták, de mindig ügyelve, hogy az átvett motívum az íratlan helyi ízlésbe beleilleszkedjék. Híre volt a turai „trukkolóknak” a Galgamentén, és máshonnan is jártak hozzájuk dolgoztatni, így Ilon néni és Terka ismerték a boldogi, galgahévízi, bagi hímzéskultúrákat. Dolgoztak a Háziipari Szövetkezet számára, ahol elsajátították höveji mintára a lyukhímzés, „pókozás” technikáját. A köztiszteletben álló Tóth G. Mihályné halála után Bozó Györgyné Terka örökölte a nyomófákat és a turai hímzéskultúra éltetésének feladatát. Bár a kivetkőzés akkorra már egyre erőteljesebbé vált, Bozó Györgyné Terka és Kovács Lászlóné maguk köré gyűjtötték a hímezni tudó és szerető lányokat, asszonyokat és együtt dolgoztak. A turai hímzőcsoport részt vett helyi, regionális és országos kiállításokon, vásárokon, díjakat hoztak el pályázatokról. Munkáikért Turára jártak külföldi turistacsoportok, hímzéseik elkerültek Európán kívüli országokba, az USA-tól Japánig. Bozó Györgyné egészen haláláig maga köré tudta vonzani a fiatalokat, a „trukkolás” és a gazdag turai hímzéskultúra tudományát, ízlésvilágát sok- sok ügyeskezű asszony viszi tovább.

DÍJAK ÉS ELISMERÉSEK

Népi Iparművész cím (1955);
Turáért Emlékérem, Tura Díszpolgára (1999);
Népművészet Mestere díj (2000)


IRODALOM ÉS FORRÁS
Domanovszky György – Varga Marianna: Mai Magyar Népi Iparművészet. Budapest, 1983.;
Asztalos István (szerk.): Tura

 

Források

Irodalom:

Farkas Ákos: Emlékezés elhunyt népművészeinkre. Turai Hírlap 2018/2. 10.
https://tura.asp.lgov.hu/sites/tura/files/imce/2018-12/TH%202018%20december%20for%20web.pdf

Flórián Mária: Turai hímzés. In: Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon V. 369. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1982.

Domanovszky György–Varga Marianna: Mai Magyar Népi Iparművészet. Budapest: Képzőművészeti Kiadó, 1983.


Asztalos István (szerk.): Tura története. Tura Nagyközség Önkormányzata, 2001.
„Kék szivárvány átkarolja az eget” című fejezet:
https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Tura/index.htm

Képek munkáiról:
MTVA Archívum: Bozó Györgyné
https://archivum.mtva.hu/photobank/?query=Boz%C3%B3%20gy%C3%B6rgyn%C3%A9