Leírás
Csorba János kilencgyermekes szegényparaszti családba született Széken (Sic, Kolozs megye, Románia), 1925. február 15-én. Iskolát csak két osztályt járt. Dalait elsősorban édesanyjától tanulta, aki könnyedén és nagy érdeklődéssel tanulta meg Petőfi verseit és Arany balladáit, amiket régi széki dallamokra dúdolt. Fia átvette ezt a különleges hagyományt, az élénk történelmi érdeklődéssel együtt. Csorba János előbb pásztorok mellett szolgált, majd ostoros szolga lett. A háború alatt elkerült a falujából Magyarországra, majd hányattatások után orosz fogságból került haza 1948-ban. Megnősült, két fia született. Családjával 1963-ban Székről Szamosújvárra költözött, ahol a szeszgyárban talált magának munkát. Kallós Zoltán révén kapcsolatba került a magyarországi néprajzosokkal, s ekkor jött rá, hogy Széken „ténylegesen valami kincs ez a hagyomány, a népviselet, népdal”. Ettől kezdve tudatosan is őrizte faluja hagyományait, törekedett arra, hogy visszajusson a legtisztább forrásig. Szamosújvári háza mindig nyitva állt a gyűjtők előtt. A hagyományos előadói stílust a legjobb széki énekesek nyomdokain járva képviselte, s énekesként gyakran öregbítette a széki hagyományok hírnevét a Magyar Rádióban, magyarországi népművészeti rendezvényeken. 1978 és 2000 között egy füzetbe leírta mindazokat a tudnivalókat, amelyeket fontosnak tartott továbbörökíteni az elkövetkező nemzedékek számára falujáról, annak népéről, hagyományrendszeréről. Ebből a kéziratból született a Bár emlékezete maradjon meg… című könyv Sebő Ferenc szerkesztésében. Csorba János nagyon sokat tett azért, hogy az őseitől örökölt hagyomány tovább öröklődjék – énekesként, adatközlőként, krónikásként egyaránt. Szamosújváron hunyt el 2008-ban.Csorba János kilencgyermekes szegényparaszti családba született Széken (Sic, Kolozs megye, Románia), 1925. február 15-én. Iskolát csak két osztályt járt. Dalait elsősorban édesanyjától tanulta, aki könnyedén és nagy érdeklődéssel tanulta meg Petőfi verseit és Arany balladáit, amiket régi széki dallamokra dúdolt. Fia átvette ezt a különleges hagyományt, az élénk történelmi érdeklődéssel együtt. Csorba János előbb pásztorok mellett szolgált, majd ostoros szolga lett. A háború alatt elkerült a falujából Magyarországra, majd hányattatások után orosz fogságból került haza 1948-ban. Megnősült, két fia született. Családjával 1963-ban Székről Szamosújvárra költözött, ahol a szeszgyárban talált magának munkát. Kallós Zoltán révén kapcsolatba került a magyarországi néprajzosokkal, s ekkor jött rá, hogy Széken „ténylegesen valami kincs ez a hagyomány, a népviselet, népdal”. Ettől kezdve tudatosan is őrizte faluja hagyományait, törekedett arra, hogy visszajusson a legtisztább forrásig. Szamosújvári háza mindig nyitva állt a gyűjtők előtt. A hagyományos előadói stílust a legjobb széki énekesek nyomdokain járva képviselte, s énekesként gyakran öregbítette a széki hagyományok hírnevét a Magyar Rádióban, magyarországi népművészeti rendezvényeken. 1978 és 2000 között egy füzetbe leírta mindazokat a tudnivalókat, amelyeket fontosnak tartott továbbörökíteni az elkövetkező nemzedékek számára falujáról, annak népéről, hagyományrendszeréről. Ebből a kéziratból született a Bár emlékezete maradjon meg… című könyv Sebő Ferenc szerkesztésében. Csorba János nagyon sokat tett azért, hogy az őseitől örökölt hagyomány tovább öröklődjék – énekesként, adatközlőként, krónikásként egyaránt. Szamosújváron hunyt el 2008-ban.
A Népművészet Mestere címet énekes tudásáért 1999-ben nyerte el.
