Díjazottak neve

Borbás Miháyné Lakócsán született, a hat elemi elvégzése után mezőgazdasági munkát végzett. Édesapja által készített szövőszéken kezdett el szőni, miután 1947-ben elvégezte azt a szövőtanfolyamot, amit a fiataloknak szerveztek a faluban. Idős asszonyok tanították a Dráva menti horvátok régi mustráit, melyeket egykor a ruhájuk és lakástextiljeik díszesebbé tétele érdekében szőttek vásznaikba.

Borbás Mihályné ügyességével kitűnt társai közül, 1952-ben a Baranya megyei Háziipari Szövetkezet alapító tagja lett, majd a lakócsai részleg vezetője. A faluban kb. 50 asszony munkáját hangolta össze, ellátta őket alapanyaggal és elszámolt a szövetkezet felé a kész termékekkel. Számos régi minta alkotó módon történő feldolgozása fűződik a nevéhez. A szövetkezettől 55 évesen nyugdíjba ment, de nyugdíj mellett még folytatta a szövést 62 éves koráig. A Rippl-Rónai Múzeum 2005-ben vásárolt tőle szőtteseket. Egykori otthonában a lánya őrzi néhány munkáját szőttes terítőket, párnákat, falvédőket, halottas abroszokat, ágyterítőket.

A Népművészet Mestere díjat szövő tudásáért 1965-ben kapta meg.