Leírás
Tóth Lajos szűrszabó, szűrrátétes 1911-ben, Berettyóújfaluban született, itt is halt meg 1976-ban. A mesterséget idősebb Mezei András berettyóújfalui műhelyében tanulta ki, akit mindig mestereként tisztelt. 1924-1936-ig dolgozott a szakmában, majd más területen helyezkedett el. 1955-ben tér vissza a szakmába, 1976-ban bekövetkezett haláláig a Háziipari Szövetkezet egyik legtehetségesebb tagjaként dolgozott. Munkássága kezdetén szűröket készített, vásárokra járva értékesítette azokat. 1955-től az egyedi igényeket szolgáló posztórátétes technikájú szűrkabátok, mellények, sapkák, reprezentatív alkalmakra való óriás terítők, falvédők és kisebb ajándéktárgyak jellemezték munkásságát. A bihari szűrrátétes technika mintakincsének és kivitelezésének kiváló ismerője, elismert alkotója volt. A teljes mintakincset a fejében őrizte, a hagyományos fehér-piros fekete szín összeállítású munkáiban kitűnő érzékkel használta a területre jellemző motívumokat, virágokat, dohánylevelet, szív alakú mintákat. 1954-ben megkapta a népi iparművész címet.Tóth Lajos szűrszabó, szűrrátétes 1911-ben, Berettyóújfaluban született, itt is halt meg 1976-ban. A mesterséget idősebb Mezei András berettyóújfalui műhelyében tanulta ki, akit mindig mestereként tisztelt. 1924-1936-ig dolgozott a szakmában, majd más területen helyezkedett el. 1955-ben tér vissza a szakmába, 1976-ban bekövetkezett haláláig a Háziipari Szövetkezet egyik legtehetségesebb tagjaként dolgozott. Munkássága kezdetén szűröket készített, vásárokra járva értékesítette azokat. 1955-től az egyedi igényeket szolgáló posztórátétes technikájú szűrkabátok, mellények, sapkák, reprezentatív alkalmakra való óriás terítők, falvédők és kisebb ajándéktárgyak jellemezték munkásságát. A bihari szűrrátétes technika mintakincsének és kivitelezésének kiváló ismerője, elismert alkotója volt. A teljes mintakincset a fejében őrizte, a hagyományos fehér-piros fekete szín összeállítású munkáiban kitűnő érzékkel használta a területre jellemző motívumokat, virágokat, dohánylevelet, szív alakú mintákat. 1954-ben megkapta a népi iparművész címet.
1959-ben a Népművészet Mestere kitüntető címet mesterével, Mezei Andrással együtt kapta meg, a bihari szűrrátétes alkotások újrafogalmazásáért, fennmaradásáért végzett tevékenysége elismeréseként.
