A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Település:   
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj:
Születési év: 1911
Halálozási év: 1976

Leírás

Tóth Lajos szűrszabó, szűrrátétes 1911-ben, Berettyóújfaluban született, itt is halt meg 1976-ban. A mesterséget idősebb Mezei András berettyóújfalui műhelyében tanulta ki, akit mindig mestereként tisztelt. 1924-1936-ig dolgozott a szakmában, majd más területen helyezkedett el. 1955-ben tér vissza a szakmába, 1976-ban bekövetkezett haláláig a Háziipari Szövetkezet egyik legtehetségesebb tagjaként dolgozott. Munkássága kezdetén szűröket készített, vásárokra járva értékesítette azokat. 1955-től az egyedi igényeket szolgáló posztórátétes technikájú szűrkabátok, mellények, sapkák, reprezentatív alkalmakra való óriás terítők, falvédők és kisebb ajándéktárgyak jellemezték munkásságát. A bihari szűrrátétes technika mintakincsének és kivitelezésének kiváló ismerője, elismert alkotója volt. A teljes mintakincset a fejében őrizte, a hagyományos fehér-piros fekete szín összeállítású munkáiban kitűnő érzékkel használta a területre jellemző motívumokat, virágokat, dohánylevelet, szív alakú mintákat. 1954-ben megkapta a népi iparművész címet.Tóth Lajos szűrszabó, szűrrátétes 1911-ben, Berettyóújfaluban született, itt is halt meg 1976-ban. A mesterséget idősebb Mezei András berettyóújfalui műhelyében tanulta ki, akit mindig mestereként tisztelt. 1924-1936-ig dolgozott a szakmában, majd más területen helyezkedett el. 1955-ben tér vissza a szakmába, 1976-ban bekövetkezett haláláig a Háziipari Szövetkezet egyik legtehetségesebb tagjaként dolgozott. Munkássága kezdetén szűröket készített, vásárokra járva értékesítette azokat. 1955-től az egyedi igényeket szolgáló posztórátétes technikájú szűrkabátok, mellények, sapkák, reprezentatív alkalmakra való óriás terítők, falvédők és kisebb ajándéktárgyak jellemezték munkásságát. A bihari szűrrátétes technika mintakincsének és kivitelezésének kiváló ismerője, elismert alkotója volt. A teljes mintakincset a fejében őrizte, a hagyományos fehér-piros fekete szín összeállítású munkáiban kitűnő érzékkel használta a területre jellemző motívumokat, virágokat, dohánylevelet, szív alakú mintákat. 1954-ben megkapta a népi iparművész címet.
1959-ben a Népművészet Mestere kitüntető címet mesterével, Mezei Andrással együtt kapta meg, a bihari szűrrátétes alkotások újrafogalmazásáért, fennmaradásáért végzett tevékenysége elismeréseként.

Források

Adattári jegyzetek:

Népi Iparművészeti Tanács Gyűjtemény, Kecskemét

Irodalom:

Élő Népművészet Hajdú – Bihar megyében I. A Népművészet Mesterei Debrecen, 2002.
V. Szathmári Ibolya: 13-16., 23-24. 
Domanovszky György–Varga Marianna: A Mai Magyar Népi Iparművészet Budapest, 1983. 
Portré foto: 250.l.