Leírás
1919. november 26-án született a Szeged melletti Tápai-réten. Apja Hódmezővásárhelyről, anyja Szentesről került a településre, hét gyermeket neveltek fel. Tanítója, Tokodi András hamar felfigyelt zenei tehetségére, ének mellett hegedülni is tanította. Zenetanulásra nem sok ideje maradt házi és mezei munkák mellett. 1941-től Csermajorban tejipari munkásként dolgozott. Somogy megyei férjét 1942-ben ismerte meg, 1944-ben összeházasodtak és férje szüleihez, a baranya megyei Királyegyházára költöztek. Férje hadifogsága alatt Csonkamindszenten vállalt különféle munkákat. Férje hazatérése után Királyegyházán telepedtek le, kubikus munkát, részes aratást és egyéb alkalmi munkát vállaltak, hogy talpra állhassanak. 1950-től Csonkamindszenten vállalták a tejcsarnok, egy bolt és egy kocsma vezetését, de emellett földet is műveltek. 1954-ben Szentlőrincen házat vettek, ez lett végső otthonuk. Férje 1981-ben halt meg. Mindkettőjükben erős volt a zene szeretete, ún. kapkodós citerán játszottak. Takács Józsefné az utolsó képviselője ennek a különleges játéktechnikának. A férje által készített hangszereket ő maga díszítette festett mintákkal és fafaragással. Férje halála után a szentlőrinci művelődési házban általános és középiskolás gyerekeknek tanított citerát. Tanítványai között akad olyan, aki később felsőfokú tanulmányainál hasznosította a citera tanulmányait. Takács Józsefné a 90-es éveiben mai napig énekel és citerázik, sőt tanítja is a citerajátékot.. Eddig több, mint 1300 dalt énekelt magnószalagra. 1993-ban Szentlőrinc díszpolgárává választotta.1919. november 26-án született a Szeged melletti Tápai-réten. Apja Hódmezővásárhelyről, anyja Szentesről került a településre, hét gyermeket neveltek fel. Tanítója, Tokodi András hamar felfigyelt zenei tehetségére, ének mellett hegedülni is tanította. Zenetanulásra nem sok ideje maradt házi és mezei munkák mellett. 1941-től Csermajorban tejipari munkásként dolgozott. Somogy megyei férjét 1942-ben ismerte meg, 1944-ben összeházasodtak és férje szüleihez, a baranya megyei Királyegyházára költöztek. Férje hadifogsága alatt Csonkamindszenten vállalt különféle munkákat. Férje hazatérése után Királyegyházán telepedtek le, kubikus munkát, részes aratást és egyéb alkalmi munkát vállaltak, hogy talpra állhassanak. 1950-től Csonkamindszenten vállalták a tejcsarnok, egy bolt és egy kocsma vezetését, de emellett földet is műveltek. 1954-ben Szentlőrincen házat vettek, ez lett végső otthonuk. Férje 1981-ben halt meg. Mindkettőjükben erős volt a zene szeretete, ún. kapkodós citerán játszottak. Takács Józsefné az utolsó képviselője ennek a különleges játéktechnikának. A férje által készített hangszereket ő maga díszítette festett mintákkal és fafaragással. Férje halála után a szentlőrinci művelődési házban általános és középiskolás gyerekeknek tanított citerát. Tanítványai között akad olyan, aki később felsőfokú tanulmányainál hasznosította a citera tanulmányait. Takács Józsefné a 90-es éveiben mai napig énekel és citerázik, sőt tanítja is a citerajátékot.. Eddig több, mint 1300 dalt énekelt magnószalagra. 1993-ban Szentlőrinc díszpolgárává választotta.
1991-ben megkapta a Népművészet Mestere kitüntetést.