Leírás
Mónus Sándor fazekas 1909-ben született Hódmezővásárhelyen, ugyanitt halt meg 1996-ban. A fazekas apa 12 gyermeke közül ő volt az elsőszülött. 5 fiú és 7 lánytestvére sajátítottra el a családi műhelyben a fazekas mesterséget. Hódmezővásárhelyen a 20-as években az Újvárosi városrészben sok fazekas család élt. A Mónus család nagy telke és ház adottságai alkalmas volt a fazekas mesterségre. Az udvar végén nyerték ki a földből az agyagot a vályogvetéshez, amiből a műhely épült, az alatta levő sárga agyag pedig edénykészítésre volt kiváló. 1927-ben másfél évi inaskodás után lett tálassegéd, közben ipari iskolába járt. A kőbányai kerámiaüzembe hívták, majd Pesterzsébetre került egy kerámia gyárba, ahol szobrokat készítettek. Kapcsolatba került Kisfaludí Stróbl Zsigmonddal és iparművészekkel, tőlük sok mesterségbeli fogást sajátított el. Az 1930-as évek elején tért vissza szülővárosába, megházasodott itt más nem lévén festéssel próbálta megkeresni a kenyerét. Az 1954-.ben Budapesten megalakult Népművészek Háziipari Szövetkezetéhez csatlakozott. 1972-től tálaival, miskakancsóival, szilkéivel részt vett a Váráshelyi Őszi Tárlatokon majd a Gelencsér Sebestyén Fazekas pályázatot is megnyerte. 1975-ben ment nyugdíjba, a fazekasság mellett tovább festett és kisplasztikákat is készített, ezekken a fazekasság munkafolyamatait mutatta be. Többnyire a vásárhely-csúcsi városrész jellegzetes szín és formavilágát, a fehéren kobaltkék írókás díszítést alkalmazta edényein, dísztányérjain a barna, okkersárga és zöld alapot korcolt virág és madármotívumok díszítik. Edényei között legismertebbek a bödönök, butykosok, kanták, arató korsók, butellák, sárga karcolt csalikorsók, miskakancsók, barna mázas, ujjbenyomásos abroncsos fazekak. 1964-ben népi iparművész lett.Mónus Sándor fazekas 1909-ben született Hódmezővásárhelyen, ugyanitt halt meg 1996-ban. A fazekas apa 12 gyermeke közül ő volt az elsőszülött. 5 fiú és 7 lánytestvére sajátítottra el a családi műhelyben a fazekas mesterséget. Hódmezővásárhelyen a 20-as években az Újvárosi városrészben sok fazekas család élt. A Mónus család nagy telke és ház adottságai alkalmas volt a fazekas mesterségre. Az udvar végén nyerték ki a földből az agyagot a vályogvetéshez, amiből a műhely épült, az alatta levő sárga agyag pedig edénykészítésre volt kiváló. 1927-ben másfél évi inaskodás után lett tálassegéd, közben ipari iskolába járt. A kőbányai kerámiaüzembe hívták, majd Pesterzsébetre került egy kerámia gyárba, ahol szobrokat készítettek. Kapcsolatba került Kisfaludí Stróbl Zsigmonddal és iparművészekkel, tőlük sok mesterségbeli fogást sajátított el. Az 1930-as évek elején tért vissza szülővárosába, megházasodott itt más nem lévén festéssel próbálta megkeresni a kenyerét. Az 1954-.ben Budapesten megalakult Népművészek Háziipari Szövetkezetéhez csatlakozott. 1972-től tálaival, miskakancsóival, szilkéivel részt vett a Váráshelyi Őszi Tárlatokon majd a Gelencsér Sebestyén Fazekas pályázatot is megnyerte. 1975-ben ment nyugdíjba, a fazekasság mellett tovább festett és kisplasztikákat is készített, ezekken a fazekasság munkafolyamatait mutatta be. Többnyire a vásárhely-csúcsi városrész jellegzetes szín és formavilágát, a fehéren kobaltkék írókás díszítést alkalmazta edényein, dísztányérjain a barna, okkersárga és zöld alapot korcolt virág és madármotívumok díszítik. Edényei között legismertebbek a bödönök, butykosok, kanták, arató korsók, butellák, sárga karcolt csalikorsók, miskakancsók, barna mázas, ujjbenyomásos abroncsos fazekak. 1964-ben népi iparművész lett.1981-ben a Népművészet Mestere címmel ismerték el munkásságát.
