A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Nincs kép
Település:   
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj:
Születési év: 1893

Leírás

Milkovics Mihály 1893-ban született Tökölön. Borbély volt és tamburás, akárcsak édesapja és apósa. Kottát olvasni nem tudtak, fül után játszották, zenekaruk olyan híres volt, hogy többször játszott külföldön is. 7-8 éves volt mikor az apjától ellopta a tamburáját és titokban tanult rajta. 8-10 éves korában már játszott a „prélóban”, 17 éves korában pedig a zenekarban. A felesége is sokáig játszott az édesapja bandájában. A tamburákat eleinte Bácskából, Szerbiából hozatták a délszláv disznókereskedőkkel. Tökölön tambura banda a 20. század elejétől volt. Milkovics maga is készített tamburákat dióból, körtéből, eperből, vörös bükkfából, amiket eladott Százhalomattára, Lórévre, Ráckevére, Dorozsmára. A készítésről a következőképpen mesélt: „…kőszáraznak kell lenni a fának. Csináltam már úgy is, hogy a nyáron még rajta volt a szilva, tavasszal már szólt. A guta ütötte meg a fát szép piros volt a belseje, abból szép színű tambura lesz. Lefaragtam szép vékonyra. Elvittem, hogy ne érje a nap, mert akkor reped. Mikor eléggé kiszárad, akkor faragom ki, másképp összegörbül. Pontosan kell tudni, hogy milyen mély legyen, mert ha mély az ürege a hang is mélyebb. Milliméterre kell kiszámítani. Azt a tamburát, amin most játszok is fel kellett újra bontani, mert túl mélyre csináltam, levettem belőle, most szép a hangja.” Játszottak lakodalmakkor, karácsonykor, újévkor, farsangban, aratáskor, szüretkor, más ünnepeken is. Voltak böjtök, amiket szigorúan megtartottak, akkor nem volt szabad zenélni. Lakodalomkor dudára kólóztak. Korábban három kocsma volt a faluban, tambura banda meg csak egy, mivel nem jutott minden kocsmába tambura banda, ott gajdás (dudás) játszott. A svábkocsmában később fúvósok játszottak. Ha volt üres vasárnapjuk akkor gyakoroltak, de az igen ritka volt, mert vasárnap szinte mindig volt tánc. Míg az apja és az apósa hallás után játszott, Milkovics Mihály és bandája már kottából gyakorolt. A zenekarban öten voltak: prímtamburán Milkovics Mihály játszott, tercprímás a fia Zorinác volt, aki szintén borbély és földmíves is volt. Harmonikás a másik fia volt, aki egy gyárban dolgozott, de szintén borbély is volt, brácsás Csvorics Antal, kőműves volt. Nagybőgőn Zorinác, kőműves játszott, hegedűn pedig Milkovics másik fia, aki szintén borbély volt. Mijó bácsi híres tamburazenekara muzsikálta ki a bálokat, valamint Tököl, Lórév, Ercsi, Ráckeve horvát és szerb lakodalmait, de a magyar és horvát dalokat éneklő dalárdát is kísérte. A dalárdának akkoriban nem voltak színpadi lehetőségei. Ők énekelték a templomi passiót, miséket, névnapokat köszöntöttek és az iskolai ünnepségekre is meghívták őket.Milkovics Mihály 1893-ban született Tökölön. Borbély volt és tamburás, akárcsak édesapja és apósa. Kottát olvasni nem tudtak, fül után játszották, zenekaruk olyan híres volt, hogy többször játszott külföldön is. 7-8 éves volt mikor az apjától ellopta a tamburáját és titokban tanult rajta. 8-10 éves korában már játszott a „prélóban”, 17 éves korában pedig a zenekarban. A felesége is sokáig játszott az édesapja bandájában. A tamburákat eleinte Bácskából, Szerbiából hozatták a délszláv disznókereskedőkkel. Tökölön tambura banda a 20. század elejétől volt. Milkovics maga is készített tamburákat dióból, körtéből, eperből, vörös bükkfából, amiket eladott Százhalomattára, Lórévre, Ráckevére, Dorozsmára. A készítésről a következőképpen mesélt: „…kőszáraznak kell lenni a fának. Csináltam már úgy is, hogy a nyáron még rajta volt a szilva, tavasszal már szólt. A guta ütötte meg a fát szép piros volt a belseje, abból szép színű tambura lesz. Lefaragtam szép vékonyra. Elvittem, hogy ne érje a nap, mert akkor reped. Mikor eléggé kiszárad, akkor faragom ki, másképp összegörbül. Pontosan kell tudni, hogy milyen mély legyen, mert ha mély az ürege a hang is mélyebb. Milliméterre kell kiszámítani. Azt a tamburát, amin most játszok is fel kellett újra bontani, mert túl mélyre csináltam, levettem belőle, most szép a hangja.” Játszottak lakodalmakkor, karácsonykor, újévkor, farsangban, aratáskor, szüretkor, más ünnepeken is. Voltak böjtök, amiket szigorúan megtartottak, akkor nem volt szabad zenélni. Lakodalomkor dudára kólóztak. Korábban három kocsma volt a faluban, tambura banda meg csak egy, mivel nem jutott minden kocsmába tambura banda, ott gajdás (dudás) játszott. A svábkocsmában később fúvósok játszottak. Ha volt üres vasárnapjuk akkor gyakoroltak, de az igen ritka volt, mert vasárnap szinte mindig volt tánc. Míg az apja és az apósa hallás után játszott, Milkovics Mihály és bandája már kottából gyakorolt. A zenekarban öten voltak: prímtamburán Milkovics Mihály játszott, tercprímás a fia Zorinác volt, aki szintén borbély és földmíves is volt. Harmonikás a másik fia volt, aki egy gyárban dolgozott, de szintén borbély is volt, brácsás Csvorics Antal, kőműves volt. Nagybőgőn Zorinác, kőműves játszott, hegedűn pedig Milkovics másik fia, aki szintén borbély volt. Mijó bácsi híres tamburazenekara muzsikálta ki a bálokat, valamint Tököl, Lórév, Ercsi, Ráckeve horvát és szerb lakodalmait, de a magyar és horvát dalokat éneklő dalárdát is kísérte. A dalárdának akkoriban nem voltak színpadi lehetőségei. Ők énekelték a templomi passiót, miséket, névnapokat köszöntöttek és az iskolai ünnepségekre is meghívták őket.
A népművészet mestere díjat 1974-ben vette át.