A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Település:   
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj: ,
Születési év: 1885
Halálozási év: 1969

Leírás

Berettyóújfaluban született 1885-ben, ott is hunyt el 1969-ben. Személyében az utolsó bihari szűrszabó mester távozott közülünk. A mesterséget édesapja id. Mezei András műhelyében sajátította el. Egészen haláláig, 70 éven át dolgozott. Műhelyében sokan sajátították el a mesterséget, közülük is a legkiemelkedőbb tanítvány Tóth Lajos volt. 1954-ig szűrszabóként dolgozott, a mesterségre jellemző egyszerű, fekete szegésű szűröket készített a parasztemberek számára, a cselédek és a kocsisok számára pedig piros és kék szegésűeket. 1954-ben adta fel a szűrszabó ipart, miután a kereslet erősen megcsappant a termékek iránt. Ettől fogva a Népművészek Házi Ipari szövetkezete számára dolgozott, saját megfogalmazása szerint „díszmunkák” (szűrrátétes technikával készített terítők, asztali és fali futók, párnák, könyvborítók, pénztárcák) kerültek ki keze alól. Élete végéig tanította a fiatalabbakat a mesterség fogásaira, művészi újrafogalmazására. 1954-ben népi iparművész lett.Berettyóújfaluban született 1885-ben, ott is hunyt el 1969-ben. Személyében az utolsó bihari szűrszabó mester távozott közülünk. A mesterséget édesapja id. Mezei András műhelyében sajátította el. Egészen haláláig, 70 éven át dolgozott. Műhelyében sokan sajátították el a mesterséget, közülük is a legkiemelkedőbb tanítvány Tóth Lajos volt. 1954-ig szűrszabóként dolgozott, a mesterségre jellemző egyszerű, fekete szegésű szűröket készített a parasztemberek számára, a cselédek és a kocsisok számára pedig piros és kék szegésűeket. 1954-ben adta fel a szűrszabó ipart, miután a kereslet erősen megcsappant a termékek iránt. Ettől fogva a Népművészek Házi Ipari szövetkezete számára dolgozott, saját megfogalmazása szerint „díszmunkák” (szűrrátétes technikával készített terítők, asztali és fali futók, párnák, könyvborítók, pénztárcák) kerültek ki keze alól. Élete végéig tanította a fiatalabbakat a mesterség fogásaira, művészi újrafogalmazására. 1954-ben népi iparművész lett.
1959-ben kapta meg a Népművészet Mestere kitüntető címet, nagyon büszke volt arra, hogy legtehetségesebb tanítványával, Tóth Lajossal egy évben.

Források

Adattári jegyzetek:

Népi Iparművészeti Tanács Gyűjtemény, Kecskemét

Irodalom:

Élő Népművészet Hajdú–Bihar megyében I. A Népművészet Mesterei Debrecen, 2002.
V. Szathmári Ibolya: 13-16.,21-22. l.
Domanovszky György–Varga Marianna: Mai Magyar Népi Iparművészet Budapest, 1983.
Portré foto: 247. l., tárgy foto: 111. l.