Leírás
László László a Székely Hagyományőrző Együttes prímása, korának legismertebb népzenésze. A bukovinai Andrásfalván született Romániában, 1918. június 27-én. Családjával 1944-ben a Vajdaságba, majd a következő évben Magyarországra menekültek, a Tolna megyei Izményen települtek le. Hat elemit végzett, 1946-ban tavaszán nősült, feleségével Sebestyén Emmával három gyermekük született. Fia elmondása szerint igazi paraszt életet élt: sokat dolgozott, földet művelt, állatokat tartott, és e mellett járt el zenélni. A hegedűjátékot gyermekkorában szintén prímás édesapjától tanulta. László László Magyarországon trombitán is megtanult játszani, Bonyhádon és környékén fúvós zenekarokban vállalt aktív szerepet. Hegedűvel keresztelőn, névnapokon, „hallgató nótázásokon” játszott, de a lakodalmak, felvonulások fúvószenekarral mentek. Az 1950-60-as években fúvós zenekarral kísérték a halottat is a temetőbe. A Bartina együttes sikereiben sok szerepe volt. A mesterséget fia és unokája is folytatta, utóbbi zongora szakoson végzett a Pécsi Zeneművészeti Főiskolán. 80 éves korában így nyilatkozott: „Most tapodom a nyolcvannegyedik évemet. A zene színesítette meg az életemet. Sokszor álltam egyedül is színpadon, muzsikáltam vidám és szomorú alkalmakon. Szép emlékeim vannak fesztiválokról, utazásokról. Ma már nem tudok a felkéréseknek eleget tenni, de minden nap előveszem a hegedűmet, s eljátszogatok rajta. A családba is beléivódott a zene szeretete. A fiú unokám az tanul, ő zongorázik, a leány unokám hegedül. Most már rajtuk a sor.”László László a Székely Hagyományőrző Együttes prímása, korának legismertebb népzenésze. A bukovinai Andrásfalván született Romániában, 1918. június 27-én. Családjával 1944-ben a Vajdaságba, majd a következő évben Magyarországra menekültek, a Tolna megyei Izményen települtek le. Hat elemit végzett, 1946-ban tavaszán nősült, feleségével Sebestyén Emmával három gyermekük született. Fia elmondása szerint igazi paraszt életet élt: sokat dolgozott, földet művelt, állatokat tartott, és e mellett járt el zenélni. A hegedűjátékot gyermekkorában szintén prímás édesapjától tanulta. László László Magyarországon trombitán is megtanult játszani, Bonyhádon és környékén fúvós zenekarokban vállalt aktív szerepet. Hegedűvel keresztelőn, névnapokon, „hallgató nótázásokon” játszott, de a lakodalmak, felvonulások fúvószenekarral mentek. Az 1950-60-as években fúvós zenekarral kísérték a halottat is a temetőbe. A Bartina együttes sikereiben sok szerepe volt. A mesterséget fia és unokája is folytatta, utóbbi zongora szakoson végzett a Pécsi Zeneművészeti Főiskolán. 80 éves korában így nyilatkozott: „Most tapodom a nyolcvannegyedik évemet. A zene színesítette meg az életemet. Sokszor álltam egyedül is színpadon, muzsikáltam vidám és szomorú alkalmakon. Szép emlékeim vannak fesztiválokról, utazásokról. Ma már nem tudok a felkéréseknek eleget tenni, de minden nap előveszem a hegedűmet, s eljátszogatok rajta. A családba is beléivódott a zene szeretete. A fiú unokám az tanul, ő zongorázik, a leány unokám hegedül. Most már rajtuk a sor.”
1980-ban ta a Népművészet Mestere díjat, melyet több kisebb díj követett, mint például „Tolna megye szólistája”.
