Leírás
Bárdos Sándorné Tóth Ilona Recsken, Heves megyében született 1920-ban. Az 1950-es évektől foglalkozik hímzéssel. Tompa Béláné a Heves megyei Népművészeti Szövetkezet elnöke figyelt fel tevékenységére 1955-ben. Munkásságában egyedülállóan alkalmazza a legrégibb népi öltéstechnikát, a szövetkezet elnökének figyelmét különösen a vagdalásos hímzések készítésével vonta magára. Bárdos Sándorné 1957-ben megbízást kapott a Szövetkezet recski részlegének létrehozására, vezető tervezőjévé nevezik ki 1957-ben. A részleg több mint 100 asszonynak adott munkát. A bárdos Sándorné által tervezett, hazai és külpiacon értékesített teríték garnitúrákon és hímzett blúzokon varrták a kalodákat, subrikákat, borsókákat, a csillag és keresztszemes motívumokat, a fehér- piros-kék virágkoszorúkat. További jellemző technikák és stílusok tevékenységében: a mátrai palócság keresztöltéses, szálán varrott és szálhúzásos motívumai hímzései. A szálvonásos, fehér vászonra vagdalásos technikával fehér-piros-kék fonallal hímzett díszes lepedővégek, férfiingek, női ingvállak, kötények, törülközők, ajándékok és kézbe való kendők, abroszok. A hagyományanyag alapján gazdag fantáziával, jó ízléssel készülnek napjainkig az újabb és újabb tervei. Tervei alapján alkalmazta díszítő motívumait Vadász Lászlóné is. Ismereteit szívesed adta át a fiatalabb korosztálynak, munkásságát számtalan tanítvány viszi tovább. 1968 Kisjankó Bori díj, négy alkalommal első, három alkalommal második, két alkalommal különdíj az Országos Kisjankó Bori Hímző Kiállításon. Pro Renovanda Cultura Hungariae – Kodály Emlékdíj, 1959-ben lett népi iparművész.
1962-ben kapta meg a Népművészet Mestere címet vagdalásos technikával készített hímzései elismeréseként.
