Díjazottak neve

Király Anna a polgári iskola befejezése után megtanult varrni és hímezni. 1944-ben tanítónő nővérével Sióagárdra költözött, ahol megragadta őket a falu gazdag és még elevenen élő népviselete, szövése és hímzése. Hozzáfogtak a hímzések mintakincsének a felgyűjtéséhez, amit kiegészítettek a múzeumokban fellelhetőkkel és a szakirodalomban előfordulókkal. Király Anna e gyűjtemény gazdag variációit varrta újra textiljein. Munkáin tovább élt a sióagárdiak fehér gyolcsból készült pruszlikjainak, női és férfiingjeinek színes fonallal hímzett mintakincse. A színek között hangsúlyos szerepet kapott a permetkék és a vörös, de kedvelte a lilástónusú árnyalatokat is.Király Anna a polgári iskola befejezése után megtanult varrni és hímezni. 1944-ben tanítónő nővérével Sióagárdra költözött, ahol megragadta őket a falu gazdag és még elevenen élő népviselete, szövése és hímzése. Hozzáfogtak a hímzések mintakincsének a felgyűjtéséhez, amit kiegészítettek a múzeumokban fellelhetőkkel és a szakirodalomban előfordulókkal. Király Anna e gyűjtemény gazdag variációit varrta újra textiljein. Munkáin tovább élt a sióagárdiak fehér gyolcsból készült pruszlikjainak, női és férfiingjeinek színes fonallal hímzett mintakincse. A színek között hangsúlyos szerepet kapott a permetkék és a vörös, de kedvelte a lilástónusú árnyalatokat is.
A Népművészet Mestere díjat gyűjtő és feldolgozó munkájáért 1977-ben kapta meg.