Díjazottak neve
id. Kapoli Antal
-
Település:
Kadarkút
- Megye: Somogy
- Ország: Magyarország
- Díjazási év: 1954
- Műfajcsoport: Tárgyalkotók
- Műfaj: faragó
- Születési év: 1867
- Halálozási év: 1957
Leírás
Id. Kapoli Antal elődjei juhászok voltak, ő is folytatója lett a pásztorkodásnak. Kisbojtárként látott egy-két pásztort faragni, aztán ő is kipróbálta. Kezdetben csak növényi díszítményű tárgyakat készített, majd embereket és állatokat is ábrázolt. A regionális stíluson belül az 1880-as évek végére kialakult egyéni stílusa, melynek egyik jellemzője volt, hogy a növényi ornamentika keret, összekötő, illetve térkitöltő szerepet kapott. Fő motívumai: pásztor, vadász, betyár és egyes történelmi személyiségek, akiknek alakja karcolással, vagy enyhe plasztikájú domború faragással került fel a fa, a szaru felületére. A spanyolozás technikájával is próbálkozott, de azzal hamar felhagyott. 1930-ban a juhászatot abbahagyva, már csak faragásból élt. Két házasságából öt gyermeke született, közülük Antal nemcsak a pásztorkodásban, de a faragásban is követője lett.
A Népművészet Mestere díjat faragó tudásáért 1954-ben kapta meg, munkásságát 1955-ben Kossuth-díjjal ismerték el.
A négyévente Balatonlellén megrendezésre kerülő Országos Faragópályázat az ő nevét viseli. A Népművészet Mestere díjat fazekas tudásáért 1954-ben kapta meg.
Források
Domanovszky György: A két faragó Kapoli. Budapest, 1952Domanovszky György: A két faragó Kapoli. Budapest, 1952Domanovszky György: A két Kapoli. Budapest, 1983Kapitány Orsolya: „…A szépség kertjében…” Népművészet mesterei a Dél-Dunántúlról. Zalai Múzeum 16, 2007, 145-160.Knézy Judit: A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Kapoli tárgyai. Janus Pannonius Múzeum, Évkönyve. Pécs, 1966Takáts Gyula: Somogy pásztorvilág. Kaposvár, 1986
Részlet Takáts Gyula 1950. július 13-14.-i gyűjtéséből, megjelent a „Somogy pásztorvilág” című könyvében 1986-ban.
Id. Kapoli Antal így vallott magáról a gyűjtőnek: „Minden nemzetségem juhász volt. Se kanász, se csordás. Magam 51 évet juhászkodtam. A Kapoli nemzetben 15 juhász volt. Eredeti nevünk Varga. Nagyapám Kapoli Pál Kapolypusztán juhászkodott, melyet saját birkáinak bérelt. Innen ment Balaskópusztára, Nagybajom mellé. Azóta neveztek bennünket Kapolinak, mert így írta be a szolgabíró. Apám Kapoli Imre szintén juhász. Én Kapoli Antal 1884-ben jöttem ki Gyalánból Homokszent-györgyre a Széchenyiekhez. Addig Gyalánban nevelkedtem. Apám halála után 8 éves koromtól a testvéreimnél tanultam négy pásztoroskolát. 12 éves koromban lezáródtam a birka mellé és 63 éves koromig voltam juhász. Többet tanultam a nyáj mellett írni és olvasni, mint az oskolában…Ritka volt az a pásztor Somogyban, aki nem tudott faragni. Nagy volt a legelő. Nem kellett annyira vigyázni. Volt ideje a pásztornak. A jó kutya is segítette ebben. Mikor delelőn volt a nyáj, a pásztorember akkor nyugton volt. Ráért dolgozni. A gyakorlott az mentiben is tudott dolgozni. Mindig kisebb lett a legelő, így aztán a mai pásztor faragni nem tud. A jószág sokszor fordul, nincs ideje. …
Amit csináltam azt senkitől se láttam, csak magamtól csináltam. Mind a régiséget ábrázoltam. Alakoknál, mikor készületben van a betyár, vagy juhász, de történetet nem ábrázoltam. Szerszámom a bizsókkés. Ezek vásott borotvából készültek. Éves agancs tüe a bizsók nyele. Ezt szerettem. Spanyolozva keveset csináltam, mert egyszer delelőn tüzet raktam, nyárfából tüzeltem, pattogós tűzzel. Éppen akkor csináltattam Görösgallban új kabátot. Azt terítettem alá. Ahogy dolgoztam, olvasztottam, egyszer csak szagot, füstöt kaptam. Hát meggyulladt az új kabátom. Attól fogva nem csináltam többet spanyolozást. Másba mindenbe belementem. Magam passziójára dolgoztam mindig.”
Részlet Domanovszky György: A két Kapoli című könyvéből:
„ 19 évesen teljes árvaságra jutott. Elvesztette édesanyját is. 22 éves volt, amikor megnősült és e házasságból három gyermeke született. Majd özvegységre jutott és átköltözött Laposér-pusztára, ahol újból asszonyt hozott a házhoz. A második feleségétől két gyermeke született, így már heten voltak. Ennyi embernek a juhászkereset még élelemre sem volt elég. És ekkor Kapoli Antal hivatásszerűen faragni kezdett. Erről önéletrajzában így ír:…én meg bizony este elfaragtam mécsvilágnál 11-12 óráig is,akkor kimentem a nyájamhoz, az akóban lepihentem, de már hajnalban 4-5 órakor már megencsak bementem faragni, amit eladhassak, hogy a családnak a mindennapi kenyere meglegyen..”
Ebben az időben Kapoli jószágot nevelt és faragott, mindkettőt eladásra. Most már a megélhetés mellett a takarékba is jutott a keresetből. De az első világháború a pénzt el is vitte, így elölről kellett kezdeni mindent. Még mielőtt megvalósulhatott volna a régen álmodott terv, a megélhetést biztosító saját darabka föld, 1926-ban elvesztette második feleségét is. Kisebbik lányával és vejével maradt, mert végre teljesült régi vágya, a megfeszített munka eredményéből négy hold földet tudott venni. 51 év után 63 éves korában 1930-ban felhagyott kedves hivatásával, a juhászattal és azután csak a másik hivatásának a faragásnak élt.
Tárgyak a Rippl-Rónai Múzeum (RRM) Néprajzi Gyűjteményében:
9110-sótartó
9680-kanászkürt
10.070-kis vadászkürt
10.071-sótartó
10.277-kobak
10.276-kobak
10.602-kobak
10.278-kobak
54.5.1.-díszbot,
54.8.1.-díszbot
55.47.1.- szék
57.66.1.-juhászkampó
57.65.1.-díszbot
57.67.1.-fogas
57.68.1.-pipatórium
57.69.1.-kosfej
57.70.1.-kosfej
57.73.1.-padszék
55.46.1.- szék
55.44.1.-szék „KA 1900” felirattal
55.45.1.- szék „KAPOLI ANTAL 1924” felirattal
54.6.1.- díszbot
54.7.1.- díszbot
Tárgyak a Janus Pannonius Múzeum (JPM) Néprajzi Gyűjteményében:
63.121.1.- bot
63.128.1.-díszkürt
63.128.2.-díszkobak,
63.128.3.-doboz
63.128.4.1-2-sótartó
63.128.5.-furulya,
63.129.5.- pad
63.129.6.-asztal
64.2.17.-64.2.19.-bot (3 db)
64.12.1.-képkeret
64.12.2.-bot
64.12.3.1-2.-sótartó,
66.4.1.-doboz
66.17.11.-szék
67.16.2.-bot,
67.25.1.-képkeret
67.25.2.-képkeret
68.23.1.-széktámla,
68.23.2.-gyufatartó
68.23.3.-bot
68.23.4.1-2.-tükrös,
68.23.7.-szék
68.23.8.-képkeret
68.23.9.-tükörkeret,
68.23.10.-bot
68.23.11.-doboz
70.8.1.-szék,
70.30.1.-bot
70.30.2.-törölközőtartó
70.30.3.-fátyolkeret,
70.30.4.-70.30.13.-képkeret (10 db)
70.31.1.-asztal,
70.31.2.-bot
71.15.1.-keret
71.16.1.-szék
73.4.1.-sétabot
73.9.1.-doboz
73.10.1.-kürt,
73.13.1.-doboz
74.3.1.1-2.-sótartó
Tárgyak a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum (NIM) gyűjteményében:
2/56-faragott bot
2/58- választóvizes bot
2/92-spanyolozott bot
2/124-karcolozott kürt
2/272-törölközőtartó
2/447-karcolt kürt
2/448-választóvizes bot
2/629-karcolt kobak (kicsi)
2/630-karcolt kobak
2/766-2/771-ig- botok
2/951-bot somfából
2/952-bot meggyfából
2/1015- doboz