Díjazottak neve

Leírás

A szegényparaszti családból származó Vasile Gurzău 1898. március 16-án a Békés (akkor Bihar) megyei Méhkerék (Micherechi) román nemzetiségű faluban született. Mindössze három télen át járhatott iskolába, így írni-olvasni alig tudott. Kezdetben pásztorkodott, majd különböző birtokokon volt béres. Az első világháborúban besorozták, ekkor hagyta el első ízben szülőföldjét; Nagyváradon, Aradon, Budapesten, illetve Olaszországban és Galíciában fordult meg. 1920-ban kötött házasságot falujában. Pár holdnyi saját földjén gazdálkodott, 1945-től tanyát bérelt, majd az 1959-ben megalakult helyi termelőszövetkezet tagja lett.

Az első meséket édesanyjától tanulta. A katonaság több szempontból is meghatározó hatást gyakorolt mesemondására: egyfelől repertoárja bővült, újabb meséket hallott katonatársaitól, másfelől pedig a román anyanyelvű (ám magyarul is kitűnően beszélő) Gurzău ekkor kezdett el többségében magyar anyanyelvű katonatársai kérésére magyarul is mesélni, harmadrészt meséiben megjelennek a nagyvárosokban illetve külföldön szerzett élmények, tapasztalatok is. Mivel Méhkeréken élénk volt a mesemondás, a faluban több férfi is mesélt, Vasile Gurzău mesetudására nagy hatással voltak a kitűnő helyi mesemondók, akiknek mesemondását rendszeresen hallgatta. Gurzău tündérmeséi és pikáns történetei, élénk, párbeszédekben bővelkedő, feszültséget teremtő előadási készsége folytán nagy népszerűségnek örvendtek a falubeliek körében.

Az 1960-as években rögzítette magnetofonra Vasile Gurzău tündérmeséit Domokos Sámuel, aki a gyűjtött és lejegyzett szövegekből hét mesét adott közre 1963-ban, majd 1968-ban kétnyelvű kötetben tette közzé a mesemondó 17–17 magyar illetve román nyelven elmondott meséjét. A kötet jelentőségét az adta, hogy egy románul és magyarul egyaránt magas szinten mesélő, kétnyelvű előadó repertoárját mutatta be.

Feljegyzett szövegfolklór-repertoárja: teljes tündérmese-repertoárja lejegyzésre került; ebből összesen 41 kiadott szöveg.

A Népművészet Mestere díjat 1963-ban kapta meg.